Isten soha nem mond le rólad!

A Pécsi Görögkatolikus Parókia filmklubja szeptember 21-én este a Stu atya című, 2022-ben bemutatott életrajzi filmdrámával folytatódott, amelyet Rosalind Ross írt és rendezett. A főszerepben Mark Wahlberg, Mel Gibson és Jacki Weaver látható. 

A filmet 2022. április 13-án, nagyhéten mutatták be az Egyesült Államokban. Stuart Long atya, a bokszolóból lett pap számtalan embert inspirált az önpusztítástól a megváltásig vezető útja során. "Isten soha nem mond le rólad!" – hangzik el a börtönlátogatás alkalmával a szeminarista Stuart szájából.

A filmklubon jelen lévők megosztásaikkal támogatták egymást a látottak teljesebb befogadásában, feldolgozásában. Valóban nehézséget okozott a film eleji "szabadszájú" stílus, de a film végére teljes képet kaptunk a főszereplő hatalmas útjáról. Beszélgettünk az egyház hozzáállásáról, a papnövendéktársak jelenlétéről és a paptárs gyóntatását bemutató jelenetben látottakról, majd levontuk a következtetést: nem mindig a könnyebbnek tűnő út a sikeres.

Picit hosszabban szedegetem össze a filmmel kapcsolatos gondolatokat, bízva abban, hogy az olvasóknak is kedvet csinálok a film megtekintéséhez, amely – bevallom – számomra sokat adott.

Mark Wahlberg katolikus nagycsaládba született, ennek ellenére zűrös fiatalkora volt. Kábítószerezett, többször is összeütközésbe került a törvénnyel, börtönben is ült. A változás nem egyik pillanatról a másikra következett be az életében. Beinduló filmes karrierje közben fordult tudatosan Isten, közelebbről a katolikus kereszténység felé. A népszerű és sokat foglalkoztatott színész a napját – még a forgatások idején is – szentmisével, vagy ha erre nincs mód, egy templomban elmondott imádsággal kezdi.

"Szeretném Istent szolgálni, szeretnék jó ember lenni, szeretném jóvátenni az elkövetett hibákat és azt a sok fájdalmat, amit másoknak okoztam. Ezért imádkozom, és ezt mindenkinek ajánlom" – nyilatkozta egyszer Mark Wahlberg.

A színész-producer a 2014-ben elhunyt Stuart Long atya életét már régóta szerette volna megfilmesíteni. A film címszereplője, producere és nagyrészt finanszírozója is Mark Wahlberg volt.

Wahlberg abban bízik, hogy Stuart Long története szélesebb körre hathat, nemcsak a katolikusokra, nemcsak a keresztényekre; a zavaros és bizonytalan jelenben reményt és hitet szeretne adni a filmmel az embereknek. Ahhoz pedig, hogy ezt elérje, szükséges volt mentegetőzés nélkül, élethűen elmesélni Stu atya történetét. A film nyersesége talán elriasztja a vallásos nézők egy részét, mégis ez a "durvaság" adja az erejét is Mark Wahlberg szerint. A színész saját életével kapcsolatban azt vallja, hogy a hit mentette meg. Ma nagyon is rendezett életet él, szigorú napirendet követ: hajnalban kel, edz, majd imádkozik a házi kápolnájában. Szokásokra és fegyelemre van szüksége; nem vall azonban merev nézeteket, és nem szokott megítélni másokat.

Stu atya élete hasonlít a hollywoodi színész sorsára. Sokáig Stuart Long sem találta a helyét az életben. Bokszolóként ért el sikereket, ám 1992-ben súlyos motorbalesetet szenvedett. Felgyógyulása után megkeresztelkedett, elsősorban azért, hogy elvehesse katolikus barátnőjét. A baleset azonban a lelkére is hatással volt: először egy katolikus iskolában kezdett tanítani, majd a ferencesekhez került, filozófiát is tanult, végül kérte felvételét a szemináriumba. Járási nehézségei itt jelentkeztek először; kiderült, hogy egy ritka izombetegségben szenved. Gyógyulást remélve kétszer is elzarándokolt Lourdes-ba. Az első útja után csalódott volt és keserű, ám a második alkalommal végre békére lelt. George Leo Thomas püspök a betegsége ellenére felszentelte. 2007-től szolgálhatott papként, de 2010-ben – mivel már nem tudta ellátni a feladatait – egy ápolási intézménybe került. Egy rehabilitációs központban élt, és ott is szolgált mint gyóntató és lelkivezető; az épület előtt sorakoztak a hívek, várva, hogy kiguruljon motoros kerekesszékével, és találkozhassanak vele. Egészen a 2014-ben bekövetkezett haláláig jártak hozzá a hívek. Betegségéről idővel azt tartotta, hogy a legjobb dolog, ami valaha történt vele, mert ennek révén megszabadult attól az egészségtelen büszkeségtől, gőgtől, amely egész addigi életét végigkísérte.

Óriási személyiségfejlődés tanúi lehetnek a nézők

A film elején Stuart bunkó és műveletlen: "Isten nem szakít rám időt, én sem szakítok rá" – fogalmazza meg életfilozófiáját.

Egy nap Stuart éppen egy kocsmában iszogat, amikor egy titokzatos idegen szól hozzá: "Egy hosszú, göröngyös úton száguldasz, és nem ég a lámpád. Meg kell tanulnod a fényben járni… Csak a legádázabb harcokat érdemes megvívni – folytatja –, semmi sem jár ingyen, csak a lehetőség." Végül így búcsúzik: "Ma ne ülj volán mögé." Az ittas Stuart mégis felpattan a motorjára, és elszáguld. Alighogy elindul, súlyos balesetet szenved. Kómába esik, az orvosok le is mondanak az életéről, ám ő csodák csodájára magához tér, és felgyógyul.

A filmben hemzsegnek a nyelvi poénok, Stuart azonban igencsak szabadszájú, még gyónás közben sem bírja ki káromkodás nélkül. Ahogyan azt Wahlberg egy interjúban megfogalmazta, azt szerette volna érzékeltetni ezzel, hogy mekkora a különbség a film elején látott Stuart és a lelkivezető Stu atya között.

A filmben Stuart elsősorban anyjához (Jacki Weaver) kötődik, apjával (Mel Gibson) finoman szólva sem találják a közös hangot. A családban – ahogyan a valódi Stu atya életében is – komoly traumát okozott öccse korai halála. Stuart azóta nem találja a helyét a világban, úgy érzi, valamiképp felelős a történtekért, sőt igazából neki kellett volna meghalnia.

Feltűnik egy lány, Carmen (Teresa Ruiz), aki nagyon megtetszik neki. Annyira, hogy még a katolikus misére is elmegy, csak azért, hogy közelebbről is megismerhesse.

"Az ember csak magára számíthat" – mondja apja az egyik jelenetben. Stuart is ezt vallja, ám Carmen, az egyház révén megismert emberek és a papok – akik elképesztő türelemmel hallgatják a faragatlan Stuartot – lassan átformálják a lelkét. A baleset után lesz teljes ez a fordulat: Stuart ráébred, hogy mások már azelőtt bíztak benne, hogy ő bízott volna bennük. Van értelme annak, hogy ő él, míg az öccse már nem? Talán ő is ér valamit? – teszi fel a kérdést.

"Nem minden történet lesz érthető, de mindennek van célja" – mondja Carmen. Stuartban végül megfogalmazódik a gondolat: "Ha Isten megbocsátott, én is megbocsáthatok másoknak." Rájön, hogy "nem kell egyfolytában harcolnia, mert valaki védi és szereti".

Ez a film tekinthető akár tanúságtételnek is. Mark Wahlberg idejét és pénzét egy olyan vállalkozásba fektette, amely elsőre egyáltalán nem kecsegtetett haszonnal, ám ő úgy érezte, fontosabb ennél a cél, az üzenet átadása. A Stu atya története egyszerű. Már csak meg kell érteni.

Stuart Long története sem a szentségről és a győzelemről, sokkal inkább a küzdelemről és egymás kíséréséről szól.

Források:

• [Egy érthető történet – A Stu atya című filmről](https://www.magyarkurir.hu/hirek/egy-ertheto-tortenet-stu-atya-cimu-filmrol)
• [A balhés fiú, aki végül pap lett – Valós történet áll Mark Wahlberg új filmje mögött](https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-balhes-fiu-aki-vegul-pap-lett-valos-tortenet-al-mark-wahlberg-uj-filmje-mogott)
• A filmklubsorozat megvalósulását a Hajdúdorogi Főegyházmegye egyházközségi programtámogatási pályázata támogatja.

Várunk szeretettel minden jó szándékú, nyitott embertársunkat, felekezeti hovatartozástól függetlenül, a filmklub októberi eseményére, amelynek részleteiről a Pécsi Görögkatolikus Parókia Facebook-oldalán tájékozódhatnak.

Gábor atya