Előszóként

2020.03.21

Polgár Katalinként ismernek talán még elég sokan, de egyre kevesebben.

Nem gond, hisz már belenőttem a vírus által veszélyeztetett korba.

Most hogy itt az "otthonülős" idő, azon kezdtem gondolkodni, hogy miben is tudnék segíteni.

Nem mindenkinek, hisz azt nem tud az ember, de valakinek, valakiknek.

És, ... ma este megláttam a Pécsi Görögkatolikus Közösség, azaz Zajacz Gábor lelkész és Andrea a "papné" által közölt hírt.

Ez indította el bennem a gondolatot, hogy most sokan otthon vannak és nem biztos, hogy főzni is tudnak.

Görögkatolikus vagyok. Mucsonyban születtem Kaulics Katalinként és ott is éltem 22 éves koromig.

Tíz éves voltam, amikor édesanyám a nyári szünetben rám testálta a hétköznapi konyhát. A vasárnapihoz hála az Úrnak, ragaszkodott, amit cseppet sem bántam, de mindig ott sertepertéltem körülötte.

Szóval, eleinte még megmondta, hogy mit és hogyan is főzzek, később pedig ott volt az ő és a nagyi kockás füzete sok-sok recepttel és Horváth Ilona szakácskönyve.

Én pedig főztem. Nem mindig voltak az ízek harmonikusak, de a szűkebb és tágabb családom nagyon hálás kosztosnak mutatkozott és mindig megdicsértek, ami nagyon jól is esett és büszke is voltam magamra. Azt hiszem, hogy lehettem is, mert nem négy, hanem 10-12 főre főztem naponta. A családba tartoztak még az anyai és apai nagyszüleim, a nagynéni és Erzsóka, akit a családunk befogadott és nálunk is lakott, bár volt lakása.

Mivel most böjt van, ezért böjti ételek receptjeit szeretném megosztani veletek, borsodi "görögök" hagyományos ételeit. Néhol átírtam, korszerűsítettem a recepteket, de megőrzive az eredeti autentikus ízeket.

A receptek 2 főre szólnak, deha több lesz higgyétek el, hogy nem biztos, hogy marad belőle holnapra.