Szántai Miklós, az első pécsi Görög Katolikus parókus visszaemlékezése

Szántai Miklós atya, a Pécsi Görög Katolikus Szórvány Egyházközség első parókusa volt. Az alábbi visszaemlékezést 2002. március 11-én mondta magnóra. A leírt szöveg gondolatmenete időnként akadozó, mert készületlenül, váratlan kérésre mesélte el. Igyekeztem a tartalmi hűséget megőrizni, a történeteknek a lényegét megragadni.

Bodogán László parókus

1966-ban már VI. Pál volt a pápa, aki a körösi - jugoszláviai - Görög Katolikus Püspökségnek (Gabriel Bukatko püspöknek - aki egyben belgrádi latin érsek is volt -, mint görög katolikus megyéspüspöknek) a joghatóságát az egész Jugoszlávia területére kiterjesztette. Dudás Miklós görög katolikus püspök úr, akit beválasztottak a Keleti Kongregáció tagjai közé, szintén megkapta ezt - 1968-ban -, hogy az egyházmegyéjén kívül az egész Magyarország területén levő görög katolikusoknak ő legyen a főpásztora. Addig a szórványban élő görög katolikus hívek a latin püspök fennhatósága alá tartoztak. Ez nagy feladatot jelentett a '68-as években. Meg kellett szervezni. Nem is tudtuk pontosan, hogy mennyien lehetnek.

Püspök úr azzal próbálkozott, hogy elküldött embereket, például az anarcsi parókust, az öccsét - Dudás Bertalant - Kun Lászlóval Pécsre, / mert nyilvánvaló volt, hogy a "téeszeszesítés" miatt nagyobb ipari területekre sok hívő költözött el a jobb megélhetés miatt/ Cserháti Püspökhöz 1968-ban. A pécsi püspök szívesen fogadta őket, a templomokban hirdették, hogy lesz görög katolikus liturgia, aki görög katolikus az jöjjön, de hát ez így nem nagyon ment. Próbálta aztán Palaticz Jenő atyát felkérni. Ezt onnan tudom, hogy 1968-ban telefonált, hogy beszélni akar velem [Szántai Miklós atya ekkor szegedi parókus - 1963-tól]. Dudás püspökkel akkor megbeszéltük, hogy én jönnék-e szervezni Pécset, mert Szeged van legközelebb Pécshez - mondta ő. Persze én azt nem tudtam, hogy ő már próbálkozott a Dudás atyával, meg a Kun atyával meg Palaticz-cal. Mondtam, neki hogy az kétszáz kilométer, nem olyan egyszerű. Mondta, hogy meg fogjuk csinálni, hogy kapjál egy trabantot. Láttam benne (Pécsben) fantáziát és fiatal papként lelkesedtem is a dologért.

1969-ben kezdtük a dolgokat szervezni. Ekkor nekem már voltak címeim, amiket az elköltözött hívek papjaitól kaptam meg. Sőt, eljöttünk Cserháti püspök úrhoz - akit én nagyon jószándékú embernek tartok - és ő úgy fogadott, hogy mondta, kit ajánlana, aki itt helyben összefogná az itt lakó görögöket. Ő rögtön mondta Lukács Bélát. Bár őt Lukács Dezsőnek hívták, de mi Bélának szólítottuk. Róla azt kell tudni, hogy ő századosi rangban törzskari tiszt volt. Az itteni dandárnak ő hívta be azokat, akikre szükség volt. Neki borzasztó nagy tekintélye volt a városban és nagyon becsületes, igazi keresztény ember volt és a Cserháti püspökkel is jó barátságban voltak, már régebbről fogva. Ő Szentendréről származott, görög katolikus volt. Cserháti püspök összehozott bennünket, s már az első találkozásunkkor Béla bácsi úgy fogadott, hogy "már nekünk van papunk". Én hoztam a címeket, Béla bácsi meg vállalta, hogy mindenhova elmegy és fölkeresi őket. Tárczi László, Papp György, Szobota István, Duli Sándor, Duli József - az ilyen embereket igazából ő járta fel. Aztán beszámolt - mint egy tábornok - hogyan fogadták, mit beszéltek meg. Aztán ketten is elmentünk. Akkor ['69-ben] Cserháti püspök úrral megbeszéltük, hogy kellene egy templom. A Lukács Béla már javaslatot tett: belvárosban legyen, ne túl nagy. Júliustól kezdve már (a római templomokban) hirdették, hogy a Xavér templomban görög katolikus liturgia lesz; mindenkit szeretettel várnak, de a görög katolikusokat különösen. Mivel volt címlistám, azokban a falvakban is hirdették, ahol tudtuk, hogy vannak görögök. 1969 őszén volt az első szentmise. Addig itt nem volt szentmise [görög katolikus] (Amikor Kun Laci bácsiék itt voltak 3 napig - ők a dzsámiban [belvárosi rk. templom] miséztek).

A templomot '69-ben kaptuk meg; az első misét már így végeztem. A hivatalos átadás talán '70-ben volt (1973-ban - az adásvételi szerződés alapján. BL.) Minden hónapban - azt hiszem, a 2. vasárnap - szentmise van, délelőtt. Szegeden ekkor délelőtt latin mise volt. Estére mentem haza.

Például Harkányban Karosi Feri bácsi kezeltette a reumáját. Ott volt vagy három hétig, s kihirdette, hogy akik görög katolikusok, azok jöjjenek, mert ő most hetekig itt lesz. A gyerekeket összeszedte, 10-15 gyereket, és mivel még nem voltak elsőáldozók, elkezdte őket elsőáldozásra oktatni. A 3 három hét alatt elvégezték a kurzust, de mire kellett volna áldoztatni lejárt az idő, mennie kellett vissza Nyíregyházára, de kiadta, hogy jön a parókus úr és ő fog áldoztatni. Nekem a szülőkkel az első személyes kapcsolat mindjárt az elsőáldozáskor volt. Korbeák gyerek, onnan a Terehegyről...

'69-től '73-ig jártam át. Az önálló egyházközség 1971-ben alakult meg. Dudás püspök '72-ben meghalt.

Cserháti püspök az Alajos u. 21-et [a parókia épületét] úgy adta át, hogy csak azt a 30.000,- forint illetéket kellett kifizetni, ami ő is szintén kifizetett érte, amikor megörökölte egy postatisztnőtől, akinek nem voltak örökösei. Az állam felé még 40.000,- forint illetéket kellett fizetni. Így összesen nekünk 70.000,- forintba került az egész. Akkor még itt négy család lakott ebben az udvarban. Ekkor ürült meg a bakonyai plébánia 1972-ben - Csonka Ferenc átment Kővágószőlősre.

1973. októberében jöttem ide. A bakonyai plebániára mentem. Cserháti kérte, hogy misézzek az ott élőknek, lássam el őket. Én azt úgy éreztem: annyi jót tett velünk, hogy kutyakötelességem. Így kért fel engem - nem kinevezett, mert nem az ő papja voltam.

1974. februárban kiürült az Alajos utca 21. szám alatti épület. 1975-ben tudtam ide költözni. '73-'75-ig, majdnem két évig laktam Bakonyán.

Próbáltam átalakítani az épületet. Felkerestem Barth Istvánt, aki Miskolcról származott, görög katolikus volt. Szívesen vállalta. Beadtuk a kérelmet. Keresztes Szilárd felszentelt püspök, mint püspöki helynök kijött és Barth-tal mindent megbeszéltek. '78-ban Barth István minden tervet elkészített - ingyen és bérmentve. 1980-ban Bécsből Valentiny atya küldött 450.000,- forintot. Ebből kezdődött meg a víz bevezetése, fürdőszoba, iroda, közösségi helyek.

Tolna megyébe ritkán tudtam menni. Ha egyszer-kétszer meghívtak, felkerestem az ott élő híveket. Rendszeresen jártam Komlóra, Harkányba, Átára.

A templom falai repedeztek. A tornyot bádogozták 1979/80-ban. A torony faanyagához nem nyúltak. A színes ablakokat is '80-'81-ben erősítették meg. A tetőn csak kisebb javítások voltak.

A templom egy pestisjárvány után épült. Ez a város fogadalmi temploma. A város építette. Gratzki Ferenc a városi tanácsos volt, aki intézte a templom építését. Ő vezényelte le a munkálatokat. A pestisjárány védőszentje Lymai Szent Róza és Szent Sebestyén. A városban valahol Xavéri Szent Ferencnek volt egy kápolnája. Ezt a város lebontatta. Helyébe a Szent Rozália templomára rámondták: legyen Xavéri Szent Ferenc templom. Búcsúi körmenet jött a Székesegyháztól a Xavér templomig - mivel ez fogadalmi templom volt. A városnak itt volt a temetője is. A templom temető-kápolnának is épült.

A mai napig meg van a Xavéri Szent Ferenc csontereklye is. Egy jezsuita - Fricsy Ádám atya - ment Rómába. Tőle kérte Szántai atya, hogy a generálisnál intézze el: kapjon ereklyét, hiszen ez Magyarország egyetlen parókiális temploma, aminek Xavéri a védőszentje. Hozta is, mikor hazajött ('81-'82-ben)....