Megemlékezés Xavéri Szent Ferencről

Családi nap a pécsi görögkatolikus szórványban

Idén különösen belsőségesre sikeredett a pécsi Xavéri Szent Ferenc görög katolikus templom búcsúja. A járványügyi előírások miatt az elmúlt év december első vasárnapja helyett május 30-án tartotta meg a pécsi parókús úr ezt a szép ünnepet. Mint minden évben, most is megtelt a kis templom. Idén egy régi kedves Atyát, Gulybán Tibor felsőzsolcai parókus, esperes urat köszönthettük, aki 1985 és 1998 között gondozta Pécsett és környékén a reábízott kis nyájat. Mint minden vasárnap, most is a jelenlévő hívek között számos római katolikust szertartású hívőt is láthattak a görög katolikus testvérek. Gulybán Tibor mély igazságokat tartalmazó és elgondolkodtató homíliájából úgy érzem, néhány gondolatot mindenképpen meg kell említenem. Természetesen vállalom a szubjektivitást, hiszen minden bizonnyal a jelenlévők szinte mindegyike más - más gondolatot érzet a maga számára hangsúlyosnak. A parókus úr bevezetőjében megemlítette, hogy jó ismét visszajönni és látni, hogy utódai az általa is megkezdett munkát folytatták és Pécsett és környékén ma is erős, életképes szórványban élnek a görögkatolikus szertartású hívek. Megemlítette, hogy ő is egy volt azok közül a munkások közül, akik beleálltak Isten szőlőskertjébe munkálkodni. A görögkatolikus liturgiai előírás szerint a Pünkösdöt következő vasárnapon a mindenszentekről emlékeznek meg, ezért a homília lényegi mondandójának bevezetéseként elhangzott az a kérdés, hogy kik a szentek, illetve ki találkozott már szenttel? A választ is megkaptuk. Aki szent II. János Pál pápával találkozott, az találkozott egy kanonizált szenttel. Majd a parókus úr kiemelte, hogy mindannyian szentek vagyunk, hiszen arra kaptunk meghívást, hogy szentek legyünk.

Jézus velünk jár, Jézus itt van bennünk és gyermekkorunk óta szentségre vagyunk meghívva. A glóriának nem a fejünk felett, hanem a szívünkben kell lenni. A kereszthordozás ugyan életünk része, de Krisztussal együtt vagyunk erősek. Kiemelte a család szerepét, és azt, hogy ma a családok elleni támadás rendkívül erős. Egyedül gyengék és manipulálhatók vagyunk. Hangsúlyozta, mindenkiben ott van az Isten iránti vágy. De a bűn is jelen van bennünk, és a mi döntésünk, hogy az Isten utána vágyat mivel töltjük ki. Isten szeretetével, vagy pótistenekkel.

Kedves feleségemet egy mondat különösen megérintette. 

"Szüleink gyereket akartak, Isten viszont minket."

Idén különösen örömteli volt, hogy két felnőtt hölgy először járult áldozáshoz. A felnőttkori döntést mindig fontosabbnak érzem, hiszen ilyenkor nem a szülői akarat, hanem a személyes, átgondolt és megfontol döntés érvényesül. A liturgia után Zajácz parókus úr a bérmálás szentségében részesített két felnőtt hölgyet, aki így is megerősítve indulhat el azon a keskeny ösvényen, amelynek végén ott vár bennünket Jézus.

A liturgiát követően miroválás elmaradt. Mirováláskor a pap olajjal keresztet rajzol a hívek homlokára. Magyar Katolikus Lexikon szerint: miroválás: olajjal megkenés. - A keleti egyházban nagy ünnepeken a pap a megszentelt olajjal megkeni a hívő homlokát e köszöntéssel: Krisztus közöttünk! A hívő ezt feleli: Van és lesz! A miroválás a bérmálás szentségére emlékeztet, amely szentséget a pécsi parókus úr idén kiszolgáltatott egy felnőtt hívőnek. A legtöbb templomban ilyenkor antidoront is osztanak. Az antidoron (gör. 'viszontajándék' a nagy ünnepek alkalmával végzett szertartáson megáldott kenyér, búza, bor és olaj. Az antidoront a hívek részére szentelményként szolgáltatják ki, főként litiás ünnepek alkalmával, kisebb részben egyházi ünneptől függetlenül - olvashatjuk a Magyar Katolikus Lexikonban.

Zajácz Gábor parókus úr megtartva a régi szép hagyományt, a szent liturgia után a megjelenteket agapéra invitálta az új közösségi házba, ahol a terített asztaloknál tovább folytatódott az ünneplés.

De természetesen nem ez a lényege az agapénak. Az összetartozás élménye, hogy Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk. Megtapasztalása a testvéri szeretetnek, az örömnek, amely a megváltásunkból adódik. Emberek, akik sok esetben egymás nevét sem tudják, átérzik a közösség szeretetét, az egymásra való odafigyelést, és az egymásért való szolgálat örömét. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nálunk római katolikusoknál mindez nincsen meg, és úgy gondolom, hogy ezzel az egyházközség tagjai egy belsőséges élménnyel lesznek szegényebbek. Ismételten hangsúlyozom, nem az eszem - iszom a lényeg, az csak része az együttlétnek. Jézus és tanítványai is számtalanszor vettek részt lakomákon. Az oltári szentség megalapítása is egy ilyen közös étkezés során történt. Az agapé, a közös étkezés, nem idegen kereszténységtől. Az őskeresztények összejövetelei, az első "szentmisék" is agapé keretében történtek, ahol a közös étkezés során vették magukhoz a kenyeret és a bort, mint Jézus szentséges testét és vérét.

Megállapítható, hogy a pécsi görög katolikus egyházközségben az egymás iránti szeretet és tisztelet töretlen. Köszönjük a parókus úrnak ezt a szép ünnepet!

Gulybán Tibor atya homíliája az alábbi linkre kattintva hallgatható meg.

Maráczy Tibor

A program a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
EKCP-KP-1-2021/000763 számú támogatása jóvoltából valósulhatott meg.