Megemlékezés Xavéri Szent Ferenc ünnepén

Idén különösen belsőségesre sikeredett a pécsi Xavéri Szent Ferenc görög katolikus templom búcsúja. Mint minden évben, most is megtelt a kis templom. És nyugodtan leírható, mint minden vasárnap, most is a jelenlévő hívek között számos római katolikust is láthattak a görög katolikus testvérek. Zajácz Gábor parókus úr az idei évben Makláry Ákos Budai Görög- katolikus Egyházközség parókusát, KÉSZ elnököt hívta meg az ünnepi istentiszteletre. A nagy ívű, mély igazságokat tartalmazó homíliáját három, mintegy tartóoszlopra építette fel. Összefoglalóan az engem leginkább megérintett gondolatai adnám közre. A parókus úr Xavéri Szent Ferenc életútján keresztül mutatta be az Isten iránti szeretet és bizalom útját. Ferenc alapítója volt a Jezsuita rendnek. Azonban hamar rájött, hogy az Evangélium örömét más, a Távol-keleti népekkel is meg kell osztania. Fáradságot, megaláztatásokat elviselve előbb Indiában, majd Japánban térített. Azonban nagy vágya, Kínába való bejutás lehetősége nem adatott meg neki. Kína partjainál egy szigeten elhagyatva, betegen, a legnagyobb szegénységben halt meg, de amint a parókus úr kiemelte; Xavéri Szent Ferenc élete a teljességet mutatta. Mindvégig Istenben bízva, Isten örömhírét terjesztve élt. Az örömhír terjesztése a mi feladatunk is! Családunkban, környezetünkben. Sónak, kovásznak, világító mécsesnek kell lennünk a mai társadalmunkban, a mai körülmények között!

Befejezésül a parókus úr az egység és a közösség fontosságáról beszélt. A liturgiát követően miroválás következett, amikor is a pap olajjal keresztet rajzol a hívek homlokára. Magyar Katolikus Lexikon szerint: miroválás: olajjal megkenés. - A keleti egyházban nagy ünnepeken a pap a megszentelt olajjal megkeni a hívő homlokát e köszöntéssel: Krisztus közöttünk! A hívő ezt feleli: Van és lesz! A legtöbb templomban antidoront is osztanak. A miroválás a bérmálás szentségére emlékeztet. Az antidoron (gör. 'viszontajándék' a nagy ünnepek alkalmával végzett szertartáson megáldott kenyér, búza, bor és olaj. Az antidoront a hívek részére szentelményként szolgáltatják ki, főként litiás ünnepek alkalmával, kisebb részben egyházi ünneptől függetlenül - olvashatjuk a Magyar Katolikus Lexikonban.

Zajácz Gábor parókus úr is megtartva a régi szép hagyományt, a szent liturgia után a megjelenteket agapéra invitálta az új közösségi házba, ahol már kondérban készen volt a finom leves, az asztalokon sütemények és italok sorakoztak.

De természetesen nem ez a lényege az agapénak. Az összetartozás élménye, hogy Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk. Megtapasztalása a testvéri szeretetnek, az örömnek, amely a megváltásunkból adódik. Emberek, akik sok esetben egymás nevét sem tudják, átérzik a közösség szeretetét, az egymásra való odafigyelést, és az egymásért való szolgálat örömét. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nálunk római katolikusoknál mindez nincsen meg, és úgy gondolom, hogy ezzel az egyházközség tagjai egy belsőséges élménnyel lesznek szegényebbek. Ismételten hangsúlyozom, nem az eszem - iszom a lényeg, az csak része az együttlétnek. Jézus és tanítványai is számtalanszor vettek részt lakomákon. Az oltári szentség megalapítása is egy ilyen közös étkezés során történt. Az agapé, a közös étkezés, nem idegen kereszténységtől. Az őskeresztények összejövetelei, az első "szentmisék" is agapé keretében történtek, ahol a közös étkezés során vették magukhoz a kenyeret és a bort, mint Jézus szentséges testét és vérét.

Megállapítható, hogy a pécsi görög katolikus egyházközségben az egymás iránti szeretet és tisztelet töretlen. Köszönjük a parókus úrnak ezt a szép ünnepet.

Maráczy Tibor