+! Föltámadt Krisztus!
Kedves Testvérek, valamennyiünk számára különleges ez a Húsvét. Talán olyan oldalát is megértettük a nagyheti titkoknak, amiket egyébként nem, talán készületünk bensőségesebb, mélyre evezőbb volt.
Ahogyan végeztem a szertartásokat , valamennyien ott voltatok velem, sokunk otthona vált templommá, imádkozva a jól elmélyült szertartási szövegeket.Mindezt segítették a közvetítések, melybe rengeteg ember munkája van, nagy áldás ez a lehetőség számunkra.
Semmi sincs véletlenül! Mily nagy öröm, hogy a debreceni közvetítések alkalmával a mi egyházközségünk "keblén nevelkedett" Máté atyát is viszontláthatjuk immár áldozópapként.
Tegnap az üres templomban mélyen megérintő volt Krisztus magányának megtapasztalása...talán a hozzá méltó halálra tanít ezekben a napokban minket?
Meg kell emlékeznünk ezen az ünnepen veszteségeinkről is, sok idős ember fájdalmáról, akik egyedül a családjuk nélkül töltik az ünnepeket otthonukban vagy a kórházban, a gyászolókról, mindazokról akik ezen napon is szolgálatban állnak a védelmünkben, értünk.
Ezek a sajátos körülmények melyeket megélni kényszerülünk amellett, hogy hordozzuk mindazok fájdalmát, akik a járványban veszítették el Szerettüket, amellett, hogy szolidarítást vállalunk velük és imádságban körülöleljük őket, amellett sok mindet megtanít nekünk, önmagunkról, világunkról, mely a régi, azonban a járvány lecsengése után sem lesz ugyanaz, mint ami volt.
Ugyanakkor hagyományaink nem változnak, ez biztonságot ad számunkra.
Csütörtökön a templomba belépve rögtön megtapasztaltam ezt a változatlanság adta biztonságérzetet, mely teljes mértékben megnyugtatott.
Kata, ahogyan évek óta szokta a maga gondosságával, precízen előkészítette a Szentsír kellékeit, minden alkatrészével.
Mai napon nyitottá tettük templomunkat, hogy aki szeretene a Szentsír mellett imádkozhasson, a Testület tagjai váltásban őrizték a Sírt... kicsit visszautaztunk léálekben a kezdetekhez....megéreztük tanítványi voltunk, tanítványi felelősségünket.
Most üres a templom, megtapasztaljuk a hiányát....talán a Jóisten a háza iránti vágyakozást szeretné ezzel erőteljesebben felgerjeszteni bennünk.
Ugyanakkor hagyományaink nem változnak! A járványt követően mi döntjük el, hogy ajándék-e számunkra a közös cselekmény, a közös szertartás vagy nyűg....
Köszönve a kedves Testvérek megértését, továbbra is kérem a közös imádságokat, hisz nem számít sem a tér, sem az idő IMÁDKOZZUNK EGYÜTT! A templomból mind a négy égtáj felé áldást adok, hogy imádságunk így is összekapcsolódjon!
Félnünk nem kell, hiszen hamarosan megtapasztaljuk, hogy a sír ÜRES, FELTÁMADOTT! Ma a harangszó jel lesz számunkra, Krisztus feltámadásának jele!
Ez ad nekünk erőt, reményt! Valamennyien Isten tenyerén vagyunk.
Húsvétra
Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom
S az élet: győzelem az elmuláson.
Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!
Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!
ÁLDOTT HÚSVÉTOT kívánok magam és családom nevében sok szeretettel:
Gábor atya