DIAKÓNUS
Troszt Máténak hívnak, 1990 júliusában Budapesten születtem. Édesapám mérnök-közgazdász egy útépítő cégnél, édesanyám pedig rendszerszervező egy kormányzati, informatikai hivatalban. Négyen vagyunk testvérek, két testvérem a felsőoktatásban tanul, az idősebb öcsém pedig idén végzett papnövendék, a Miskolci Egyházmegyében kezdi meg a szolgálatát. Családomban több görögkatolikus pap is szolgál, többek között nagyapám, aki már nyugdíjas éveit tölti Miskolcon, idén ünnepelte pappászentelésének 50. évfordulóját.
Pesten - Rákoscsabán - nevelkedtem, viszont igazából sosem éreztem magam pestinek, mivel végig vidéki környezetben, kertvárosban éltem, ami messze fekszik a belvárostól. Ez a városrész Budapest keleti csücskében található, több mint 20 km-re a Dunától. Annyira falusiasnak mondható ez a terület, hogy gyakran a helybeliek viccesen említik, hogy 1950-ben nem Rákosmentét csatolták Pesthez, hanem Pestet Rákosmentéhez.
A gimnáziumi érettségi után a Hajdúdorogi Egyházmegye papnövendékei sorába nyertem felvételt. Az előtanulmányaimat Vácott kezdtem, mely időszak különlegesnek mondható: itt ugyanis az én évfolyamommal zárta be kapuit a váci szeminárium. Ezt követően a teológiai tanulmányaimat Nyíregyházán folytattam. A nyíregyházi tanulmányaimba közbeékelődő szociális év - a sok más tapasztalat mellett - számomra meghatározó élményt nyújtott. Egy szemeszter erejéig ugyanis trappista szerzetesekkel élhettem együtt Kanada francia nyelvű területén, Montréaltól nem messze. Hazautazásomat követően gyakran kérdezték tőlem, hogy nem volt-e túl szigorú ez az életforma, amit a trappista szerzetesek éltek, de nem éreztem annak, mivel nem a napi életüket minden szinten meghatározó valóban nagy szigorúság, hanem elsősorban a szerzetesek igazi embersége volt, ami magával ragadott, megfogott. Az itt élő szerzetesekkel a mai napig tartom a kapcsolatot és remélem, ez a jövőben sem változik.
A diploma átvétele után, 2017-ben Érsek atyától megkaptam a házasságkötési engedélyt. Jelenleg még "friss házasnak" számítok, idén július végén kötöttem házasságot Papp Teodórával. A feleségem mátészalkai, édesapja jelenleg is ott szolgál parókusként. Teodóra még gyógyszerészhallgató, most kezdi az utolsó - gyakorlati - évét.
Tavaly, a szeminárium befejeztével az első dispozíciómat Nyíracsádra kaptam, mint lelkipásztori kisegítő. Nagy öröm volt számomra, hogy bárcsak egy rövid időre, de én is megtapasztalhattam, hogy hogyan is működik egy hagyományosnak mondható, nagy létszámú parókia.
Idén nyár elején szereztem tudomást következő állomáshelyemről, Pécsről. Amikor a dispozíciómat kézhez kaptam, az a jóérzés fogott el, hogy hazai helyre kerültem, hiszen magam is szórvány egyházközségben nőttem fel.
Nagy lelkesedéssel tekintek az előttem álló időszak felé, hiszen nagyon jól tudom, hogy a szórványban élő görögkatolikusoknál két dolgot mindig talál az ember: feladatot és hozzá sok jószándékú hívőt.
Isten adja, hogy az ottlétem és a közös munkánk gyümölcsöző legyen.